Betegség és tisztulás

...ha már így a "kispadra" kerültem, beszélgessünk kicsit a betegségről…

Korábban már írtam róla bizonyos szinten, de most belemegyek kicsit személyesebben.

Az elménkkel felosztjuk az élet történéseit jóra és rosszra, pedig alapvetően semmi sem rossz vagy jó, csak mi cimkézzük fel.

A betegség például szinte mindenkinél negatív kategóriába kerül és ez persze érthető is... Ugyanakkor, ha közben csak egy picit is magunkra vinnénk a figyelmünket és meg akarnánk érteni, hogy mi játszódik le bennünk, rájöhetnénk, hogy ilyenkor semmi más nem történik, mint hogy fizikai szinten rálátást kapunk arra, ami bennünk lejátszódik. Egy betegség rámutathat elakadásokra, megoldatlan helyzetekre, fel nem dolgozott történetekre, generációk óta cipelt terhekre és bizony tisztulási folyamatként is értelmezhető… Ez utóbbira fogok én most kitérni.

Tisztulási folyamat is lehet, hiszen, amikor az önismeret útját járjuk, megfejlődjük az adott dolgainkat, és elkezdenek lelki, szellemi szinten feloldódni a történeteink, ezek az oldódások megjelennek fizikai szinten is. A fizikai szinten való oldódás az utolsó fázisa annak, hogy egy történetet elengedjünk és a hatásai alól teljesen felszabaduljunk. Mi történik ilyenkor? Távozik minden, ami már nem szolgál minket. Ez a folyamat olyan tünetekben ismerhető fel, amik kifelé viszik a nem kívánatos anyagokat a szervezetből.

Pl: a tüdőben, arcüregben feltorlódott váladék felszakadása, meglódulása és távozása, orrfolyás, hurutos köhögés, hasmenés, stb.

Furán hangozhat, de én személy szerint hetek óta vártam, hogy ez végre megtörténjen. Szeptember óta elindult nálam más szinteken egy nagyon mély tisztulás, oldódás. Nagyon embert próbáló volt, hiába hittem és reméltem minden héten, hogy holnaptól könnyebb lesz, folyamatosan mélyebbre kellett mennem. Igyekeztem állni a sarat. Belenézni abba tükörbe, megérteni azt, amiben vagyok és megtenni mindent azért, hogy megfejlődjem, amivel éppen dolgom volt.  Miközben egyre jobban éreztem fizikailag is, hogy tele vagyok. Valami szétfeszít. De nem jön ki… pedig már annyira jó lenne! Nem tisztul, csak lehúz. De addig, amíg nem értem a végére, amíg nem jártam meg minden szegletét az adott történetnek (ez általában az elme által nem tudatosan érzékelhető), addig a végső feloldódás sem tudott megérkezni.

Aztán egyszer csak vége lett.

A testem elfáradt és utat engedett a lehúzó erők elengedésének.

Minden orrfújással érzem, hogy könnyebb leszek testileg, lelkileg, szellemileg. Már tudatosan vagyok jelen a betegségben és érzékelem a felszabadulást minden porcikámban. Nem állok ellen, nem állítom, hogy nem vagyok beteg, nem harcolok, hogy de én akkor is és ebben az állapotban is ledolgozok 12 órát. Csak engedem a folyamatot és megteszek mindent, amit a testem kér tőlem.

Ilyenkor általában a betegség egy fázisában megjelennek a könnyeim is. Nem azért, mert annyira szenvedek. Hanem, mert utat tör magának az a bizonyos történet, aminek lelkileg is tisztulnia kell. A víz szintén tisztít. Könnyek formájában pedig távozik a testből. Számomra ez mindig a lelki elengedés fázisa. Nincs annál jobb érzés, amikor felszabadul a lelkem. Nem baj, ha nincs tudatos szinten, ami oldódik...a lényeg, hogy engedem, hogy menjen. 

Felszabadulok! Magamra koncentrálok! Hálás vagyok!

K.B.